Barion Pixel A “magad uram”-ból lett a mások “szolgálata” -
Menü Bezárás

A “magad uram”-ból lett a mások “szolgálata”

Ma arról olvashatsz, hogy bár “a kevesebb néha több”, azért van, amiben jobb a több(féle).

Néhány kihívásokkal, élményekkel, és rengeteg tanulással teli évet töltöttem el egy felnőttképzési cégnél, először oktatásszervezőként, majd a második gyermekem születése után GYES-ről visszatérve már oktatási- és vizsgaközpont vezetőként.

Rengeteg számomra új dolgot kellett rövid idő alatt, önerőből megtanulnom, ezért – hogy a friss ismeretek ne hulljanak is ki azonmód – elkezdtem magamnak feljegyzéseket írni. Eleinte csak rövid, néhány mondatos firkákat, amiket aztán kiegészítettem kis kézi rajzokkal. Amikor megtanultam képernyőfotókat készíteni, azzal helyettesítettem a kézi rajzot, és már nem noteszbe írtam, hanem a számítógépen csináltam a jegyzeteimet. Mikor már videót is tudtam csinálni, akkor meg azzal rögzítettem, amit nem akartam elfelejteni. És így szépen összegyűlt egy csomó anyagom, amiket időnként rendszereztem, kategorizáltam – kicsit rendszerezésmániákus vagyok, na 🙂

Nagyon élveztem ezt az egészet, teljesen beszippantott az informatika világa, a benne rejlő számtalan lehetőség!
De aztán az élet váratlanul megint dobott egy citromot…

A cégünk néhány kisebb vidéki oktatási központját, mint amilyen a miénk is volt, bezárta. Így megint útilaput kaptam – nem volt kellemes érzés. 

Rövid ideig tartó, “nem az én világom” biztosítási üzletkötői munka után egy fémipari cég titkárságvezetője lettem, ami újabb, újfajta kihívásokat hozott. Szabad kezet kaptam a titkárság gatyába rázására, így belevetettem magam a “korszerűsítésbe”. 

Nem volt egy laza nászmenet…

Több éves összevisszaságot kellett rendbe tenni. Teljesen megértettem, hogy előttem miért mondtak fel pár havonta a titkárságvezetők… Szinte minden papír alapon, ömlesztve volt tárolva; számítógép volt ugyan, de az archiválás mint olyan, kész káosz volt; egyetlen központi email cím volt, az egyes részlegek illetékeseinek szóló emaileket kinyomtatva (!) vitték át a másik irodába házon belül… és még sorolhatnám.

Itt nagyon sok mindent el kellett magyaráznom, meg kellett tanítanom az idősebb munkatársaknak, akik korábban még nem foglalkoztak ilyesmivel. És itt már érezhetően volt haszna annak, hogy korábban magamnak segítő jegyzeteket gyártottam: ezzel a módszerrel, képernyőképekkel, kis videókkal sokkal jobban meg tudtam velük értetni a dolgokat, mintha csak simán elmondtam volna. És aztán együtt örültünk, amikor a bevezetett változtatásokkal egyszerűbb és könnyebb lett a munkájuk.

A későbbiekben is bebizonyosodott, hogy a tanfolyamaimon is ez a módszer válik be legjobban: mondom, és közben mutatom, a tanuló pedig másolja amit hall és lát, így egyszerre több érzékszerve rögzít, és gyakorlatban tanulja meg amire szüksége van.

De már megint sikerült kicsit “időugrani” 🙂 Még mindig nem tartunk a tanfolyamoknál és az online iskolám elindításánál.

Mit gondolsz az olvasottakról? Van hasonló tapasztalatod, amit megosztanál velem? Írj hozzászólást bátran, örömmel olvasom a visszajelzéseiteket!

Szabó Orsolya
Digitális Iskola tulajdonosa

2 Comments

  1. Csaba

    Szia Kedves Orsi. Nagyszeru s kitarto vagy . Bar én is ilyen lennék de dolgozomrajta igaz solkszor segitséget kell kérnem s kapok is ezért hálás is vagyok

    • digitaliskola

      Segítséget kérni nem szégyen, kedves Csaba 🙂 Senki nem úgy születik, hogy mindent tud, de minden tanulható, és a kitartásod meg fogja hozni az eredményét, ez egészen biztos.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük