Rólam

Amit ebben a bejegyzésben elmesélek, az fontos felismerést hozhat neked is a véletlenek jelentőségéről, és az életünkre gyakorolt hatásukról.

Szabó Orsi vagyok, kisvárosi, 48+-os vállalkozó, anyuka, 1 felnőtt és 1 nagykamasz fiúgyerekkel, + csatolmányként tartozik hozzám egy kis lökött snacikutya is. Szüleim mindketten pedagógusok voltak, talán nem meglepő, hogy én is ezen a pályán indultam el.

Tanító-német nyelvtanár szakon végeztem, és sokáig úgy tűnt, a megszokott keretek között folytatom a családi hagyományt, hiszen a főiskola elvégzése után rögtön pedagógusként helyezkedtem el. Az eredeti végzettségem alapján kisgyerekeket tanítottam (volna) írni-olvasni-számolni, és német nyelvre.

Aztán egy teljesen váratlan fordulat miatt borultak a terveim, és egy kényszer szülte, véletlen tanfolyamválasztásnak köszönhetően egészen másfelé kanyarodott az életem. Ezt a véletlent követte még néhány kacskaringó – ma pedig már 10 éve vállalkozó vagyok, az online iskolám 6. éve működik, ahol több mint 600 felnőttet tanítottam eddig online tanfolyamokon keresztül, sokféle számítástechnikai témában.

Bár most is tanítok, de azért eléggé messze kerültem az eredeti tanító nénis terveimtől, ugye?

És hogy miért éppen itt kötöttem ki? Rájöttem, hogy a felnőttoktatás éppen olyan fontos terület, mint a kisgyerekek tanítása. És bár teljesen más felnőtteket tanítani, mint gyerekeket, nekik is ugyanúgy fontos, hogy a magyarázatok érthetőek, egyszerűek és alkalmazhatóak legyenek. Szívügyemmé vált, hogy azokat segítsem a megértésben, alkalmazásban, akik az iskolában még nem tanulhattak informatikát, emiatt ma jelentős hátrányban vannak ebben a digitális világban. Ezért dolgozom, ezzel a céllal készülnek a tanfolyamaim, ezért működik a Digitális Iskola.

De kicsit előre szaladtam a véletlenekkel való kalandozásaim történetében 🙂 Később majd elárulok még néhány érdekes részletet arról, hogy hogyan, milyen kanyarokon keresztül jutottam el idáig, és milyen nehézségekkel szembesültem ezen az úton.

Neked mi a véleményed a véletlenekről?

A te életedben volt esetleg olyan történés, ami nem várt fordulatot hozott számodra? Ami jelentősen befolyásolta az eredeti elképzeléseidet?

Vagy éppen úgy gondolod, véletlenek nincsenek, és mindennek oka van, minden történés okkal terel bennünket valami felé?

Ha van kedved, bátran oszd meg velem a te történetedet, nagyon szívesen olvasom mások tanulságos sztoriját, mert igazán inspirálóak tudnak lenni. Írd meg nekem emailben, ha van kedved!.

A főiskola után, pedagógusként elhelyezkedve, sajnos a legfiatalabb kollégaként hamar megtapasztaltam a létszámleépítés “áldásos” hatását is… És ekkor történt az a bizonyos, mindent más irányba fordító véletlen. Jelentkeztem egy álláskeresőknek meghirdetett OKJ-s tanfolyamra, de ott már nem volt hely. Így felajánlották, legyek inkább gazdasági informatikus…Végül belementem, mert azt ígérték, később lehet üresedés a másik tanfolyamon, amire szerettem volna menni, és majd átjelentkezhetek. Persze üresedés nem lett 🙂

Na most azt tudni kell, hogy ekkoriban (2003 körül) mindössze annyi közöm volt az informatikához, hogy volt otthon egy számítógépünk, amin a párom és a kisfiam filmeket/meséket néztek, én meg még nem tudtam használni semmire.
A főiskola utolsó évében volt ugyan néhány informatika óránk, ahol elkezdtük tanulni a Pascal programnyelv alap parancsait (máig sem értem, hogy minek???), és emaileket küldözgettünk német főiskolásoknak… Ezt azért nem nevezhetjük informatikai előképzettségnek. De hát akkoriban még alig voltak számítógépek, és internet sem régóta, az is csak gyerekcipőben.

Kb. 3 hónapja jártam a gazdasági informatikus tanfolyamra (addig még csak pénzügy, közgazdaságtan, számvitel órák voltak, brrr…), amikor jött az újabb véletlen. Megtudtam, hogy a képző cég oktatásszervezője elmegy, én meg gyorsan beadtam a pályázatomat, és fel is vettek a helyére. Az órákra innentől értelemszerűen már nem tudtam bejárni, mivel a távozó kollégának még be kellett engem tanítania. Volt rá kb. 2 hét… Ennyi idő alatt éppen át tudta adni, mit hol találok, mit hova pakoljak, hogy megy az ügymenet, ki kicsoda, mivel kit keressek… Többnyire a számítógépen kívül eső dolgokat.

Viszont ebben a munkakörben nagyon sok mindent kellett számítógépen végezni, és az ott használt programok megtanulására már nem maradt időnk. Én akkor még épp csak bekapcsolni tudtam a gépet, így bedobtak a mélyvízbe:

“No problem, majd megtanulod”

Így bizony saját bőrömön tapasztaltam meg azt, milyen sok nehézséggel jár, ha önerőből kell megtanulni egy számomra addig ismeretlen területet. Saját tapasztalatomból tudom, sokszor milyen nehezen állnak össze rendszerré az innen-onnan felcsipegetett tudásmorzsák, milyen nehéz lehet a megértés, ha nincs valaki, aki türelmesen és érthetően elmagyarázza. A kényszer bizony nagyon jó tanár, de néha jobb (lett volna) egy könnyebb út.

Később az is nyilvánvaló lett, hogy éppen amiatt, hogy nem “szabályozott” keretek között, nem tanártól, nem tananyag alapján kezdtem tanulni, hanem sok megoldásra magamnak kellett rájönnöm – sokkal jobban értem, érzem az ebben a cipőben lévők problémáit. Emiatt érthetőbben át is tudtam adni nekik az ismereteket, a visszajelzések szerint egyszerűen tudok elmagyarázni bonyolultabb dolgokat is.

De megint előre szaladtam a történetben, erről majd lesz még szó részletesebben, ez hogyan is derült ki :).

Nálad mi a helyzet? Neked is vannak olyan dolgok, amiket magadtól megtanultál, de nem teljesen érted, mi miért úgy működik, ahogy?
Ha van ilyen élményed, amit szívesen megosztanál velem, írd meg nekem.

Néhány kihívásokkal, élményekkel, és rengeteg tanulással teli évet töltöttem el egy felnőttképzési cégnél, először oktatásszervezőként, majd a második gyermekem születése után GYES-ről visszatérve már oktatási- és vizsgaközpont vezetőként.

Rengeteg számomra új dolgot kellett rövid idő alatt, önerőből megtanulnom, ezért – hogy a friss ismeretek ne hulljanak is ki azonmód – elkezdtem magamnak feljegyzéseket írni. Eleinte csak rövid, néhány mondatos firkákat, amiket aztán kiegészítettem kis kézi rajzokkal. Amikor megtanultam képernyőfotókat készíteni, azzal helyettesítettem a kézi rajzot, és már nem noteszbe írtam, hanem a számítógépen csináltam a jegyzeteimet. Mikor már videót is tudtam csinálni, akkor meg azzal rögzítettem, amit nem akartam elfelejteni. És így szépen összegyűlt egy csomó anyagom, amiket időnként rendszereztem, kategorizáltam – kicsit rendszerezésmániákus vagyok, na 🙂

Nagyon élveztem ezt az egészet, teljesen beszippantott az informatika világa, a benne rejlő számtalan lehetőség!
De aztán az élet váratlanul megint dobott egy citromot…

A cégünk néhány kisebb vidéki oktatási központját, mint amilyen a miénk is volt, bezárta. Így megint útilaput kaptam – nem volt kellemes érzés.

Rövid ideig tartó, “nem az én világom” biztosítási üzletkötői munka után egy fémipari cég titkárságvezetője lettem, ami újabb, újfajta kihívásokat hozott. Szabad kezet kaptam a titkárság gatyába rázására, így belevetettem magam a “korszerűsítésbe”.

Nem volt egy laza nászmenet…

Több éves összevisszaságot kellett rendbe tenni. Teljesen megértettem, hogy előttem miért mondtak fel pár havonta a titkárságvezetők… Szinte minden papír alapon, ömlesztve volt tárolva; számítógép volt ugyan, de az archiválás mint olyan, kész káosz volt; egyetlen központi email cím volt, az egyes részlegek illetékeseinek szóló emaileket kinyomtatva (!) vitték át a másik irodába házon belül… és még sorolhatnám.

Itt nagyon sok mindent el kellett magyaráznom, meg kellett tanítanom az idősebb munkatársaknak, akik korábban még nem foglalkoztak ilyesmivel. És itt már érezhetően volt haszna annak, hogy korábban magamnak segítő jegyzeteket gyártottam: ezzel a módszerrel, képernyőképekkel, kis videókkal sokkal jobban meg tudtam velük értetni a dolgokat, mintha csak simán elmondtam volna. És aztán együtt örültünk, amikor a bevezetett változtatásokkal egyszerűbb és könnyebb lett a munkájuk.

A későbbiekben is bebizonyosodott, hogy a tanfolyamaimon is ez a módszer válik be legjobban: mondom, és közben mutatom, a tanuló pedig másolja amit hall és lát, így egyszerre több érzékszerve rögzít, és gyakorlatban tanulja meg amire szüksége van.

De már megint sikerült kicsit “időugrani” 🙂 Még mindig nem tartunk a tanfolyamoknál és az online iskolám elindításánál.

Mit gondolsz az olvasottakról? Van hasonló tapasztalatod, amit megosztanál velem? Írj emailt, örömmel olvasom a visszajelzéseiteket!

Amikor bő egy éves munkával rendbe tettem a titkárság ügyintézését, és egyéb dolgait, és már szépen lehetett volna normális körülmények között dolgozni… nem találod ki, mi történt. Hát igen, újabb fordulat. Milyen meglepő, ugye? 🙂

Fizetési nehézségei támadtak a cégnek, csökkent, majd késett a fizetésünk hónapokig, így bár magát a munkát és a kollektívát nagyon szerettem, felmondtam. Ott álltam egy iskolás és egy óvodás gyerekkel, és fogalmam sem volt, most merre tovább. Rengeteg helyre adtam be álláspályázatot, de legtöbb helyről még csak választ sem kaptam.

És akkor elegem lett.

Elegem lett abból, hogy mindig másoknak vagyok kiszolgáltatva: létszámleépítésnek, cégbezárásnak, cégcsődnek. Elegem lett abból, hogy hiába adok bele mindent a munkámba, hiába végzem jól amit csinálok – akkor is más cégében dolgozom, ahol semmi nem rajtam múlik, bármikor dönthetnek úgy, hogy pápá!
Ekkor jött el az a pont, hogy vettem egy nagy levegőt, és vállalkozóként a magam ura lettem.

Elsőként egy ékszer értékesítő cégnek kezdtem dolgozni vállalkozóként, bár ez még inkább közel állt egy alkalmazotti munkához. Értékesítő és egyben értékesítői csoportvezető is voltam, területi igazgatói szintig vittem, és közben valahogy úgy alakult, hogy a munkatársak számítástechnikai “hogyan csináld” képzése is rám testálódott. Ezt nagyon szerettem, mert kiélhettem a kreativitásomat, és folyamatos örömforrás volt, hogy sokaknak adhatok át új, hasznos tudást.

Nagyon szép időszak volt, de…

Igen, már megint egy de. Itt is fizetési nehézségek adódtak, nem kaptam meg nagyon sok pénzem, amiért megdolgoztam, szóval visszakerültem ugyanabba a helyzetbe, mint amiben a vállalkozóvá válásom előtt voltam. Azért pozitívum, hogy itt már rutinosabban kezeltem az újabb újrakezdést 😀

Akkor és ott fogadtam meg, hogy ezután nem mások cégét akarom építeni, hanem a saját vállalkozásomban akarok dolgozni, mert abban valóban csak rajtam múlik minden.
Ennyi sok hegymenet és hullámvölgy után végül rájöttem, hogy azt akarom csinálni, amihez a legjobban értek és amit legszívesebben csinálok: a tanítást. Amire eredetileg is készültem.

Így kezdődött.

Itt dőlt el, hogy erre építem a saját vállalkozásom: hogy segítsek másoknak is felfedezni a számítástechnika szépségeit, lehetőségeit, hogy ezáltal megkönnyítsem a munkájukat, kitágítsam a lehetőségeiket. Hogy türelemmel segítsek egyszerűbbé és érthetővé tenni azt, ami bonyolultnak tűnik.

Ám ha azt gondolod, innen sima volt az út…hát ne hidd 🙂 voltak még megoldandó feladatok, de erről majd legközelebb.

Addig is szívesen elolvasom a véleményed, vagy a hasonló tapasztalataidat, ha megosztod velem. Írj bátran emailt.

Az odáig nagyon egyszerűnek tűnt, hogy elhatároztam, mostantól online tanfolyamokat fogok készíteni. Csak aztán jöttek sorban a kérdések és a megoldandó problémák.
Konkrétan KIKNEK készítsek tanfolyamot és konkrétan MIRŐL?
HOL osszam meg velük az oktatóanyagokat?
HOGYAN készítsek tanfolyami felületet? És még lehetne sorolni sokáig.
Minden probléma újabb és újabb megtanulni valót hozott magával.

Elkészült az első

Szépen lassan kezdtek kialakulni a dolgok, és 2015-ben elkészült a legelső tanfolyamom.
Mai szemmel visszanézve már mosolygok azon, ahogyan akkor megcsináltam a felületeimet, a hírleveleket, de éppen ehhez a legelső tanfolyamomhoz kötődik az egyik máig legmotiválóbb visszajelzésem is, ami az egyik felületen érkezett értékelésként. Bemásolom ide, hogy megoszthassam veled, biztosan megérted, miért tartom ezt olyan nagy becsben.

"A Kreatív Képszerkesztő tanfolyamot 2015-ben végeztem el. Az anyagot gyorsan elsajátítottam a remek, érthető leckék követésével. Nagy örömmel és kíváncsisággal indított útnak ez a tanfolyam a digitális világ felé. Olyannyira, hogy a tudásvágy itt nem állt meg, és hyper gyorsasággal tanultam meg az Adobe programokat is - Ps, Ai, Id - köszönhetően az előképzésnek, a sikerélménynek, ami rávilágított arra, hogy folytatnom kell a tanulást. Azóta grafikusként is dolgozom, jelenleg már könyvet szerkesztek... Köszönet Orsolyának, hogy akkor pont az ő tanfolyamát találtam megfelelőnek, itt indultam el és nincs megállás! :) Ajánlom mindenki figyelmébe, aki szeretne a digitális világba betekinteni, kreatív ötleteit megvalósítani, esetleg később továbblépni. Sok sikert! Mária"

Hihetetlenül jó érzés visszajelzést kapni arról, hogy valakinek az életében én voltam az a kis “kezdő véletlen”, ami miatt más irányba állt az életútja, és ez pozitív változás a számára. Mária korábban teljesen más területen tevékenykedett, fizikailag, a két kezével hozott létre gyönyörűséges dolgokat képzőművészként. És mégis, látod, hogy a kiinduláshoz képest teljesen más területre került? Pedig valószínűleg ő sem gondolta korábban, hogy egyszer majd számítógépen fog dolgozni, nem is akármit.

Mária példája is jól mutatja, hogy sokszor egy egészen kicsi, de akkor éppen megfelelő kezdőlökés hová juttathat minket.

Sokszor átélhettem

Szerencsésnek tartom magam, mert az évek alatt sokszor megtapasztalhattam ezeknek a visszajelzéseknek az örömét. Legtöbb esetben persze nem ennyire “drasztikus” változást hoznak a tanfolyamaim, de éppen olyan nagy öröm azt olvasni, amikor egy 70 feletti nagymama a majdnem nulláról eljut oda, hogy büszkén mutatja, csinált magának egy weboldalt, amin megoszthatja a világgal a hobbiját.

Vagy amikor a 83(!) éves tanulóm boldogan újságolja, hogy most már tud videóhívásban beszélni a külföldön élő dédunokájával, és a szülinapjára meglepte az unokát egy maga készítette videóval, amitől az “kifeküdt” 🙂

Vagy amikor egy GYES-en lévő, korábban fizikai dolgozó anyuka eljut oda, hogy ki meri mondani: ő bizony nem megy vissza GYES után a szalaghoz, mert a tanfolyamon megtanult olyasmiket, amivel saját online vállalkozást indíthat.

Apró örömök ezek, de ilyen apró örömökből áll össze a boldogság. És hát mi másért lenne érdemes dolgozni, ha nem ezért?

Te jártál már így? Volt már, hogy olyasmiben találtad magad, amiről korábban el sem tudtad volna képzelni? Ha van ilyen történeted, oszd meg velem, örömmel olvasnám.
 

A korábbi munkahelyeimen, majd az egymást követő online tanfolyamaimon többségében azoknak volt segítségre szüksége a számítógéppel és/vagy az internettel kapcsolatban, akik korábban iskolai keretek között még nem találkoztak az informatika alapjaival. Ők túlnyomó részben a 40-50 feletti korosztályba tartoznak.

De rajtuk kívül a fiatalabbak közül is jócskán voltak tanulóim: többnyire gyermek(ek)kel otthon lévő anyukák, akik előzőleg más területen tevékenykedtek, és most akár kényszerből – lásd pandémia – akár saját álmaik megvalósítás érdekében váltani szeretnének.

A Digitális Iskola küldetése így kettős.

Egyrészt az idősebb korosztálynak kínálok segítséget ahhoz, hogy utolérjék a digitális világot, hogy könnyebben boldoguljanak a mindennapokban adódó számítógépes feladatokkal, hogy számukra is természetessé váljon az eszközök, programok használata, és ne mumusként tekintsenek rájuk.

Emellett pedig a kisgyermekes anyukáknak – és akár apukáknak – is kínálok olyan digitális tudást, amit a mindennapjaikban, a munkában, a gyermekek fejlesztésében is hasznosíthatnak, de akár pályát is módosíthatnak a segítségükkel.

Mi az az egyetlen dolog?

Igazából, az én ideális tanulómnak mindössze egyetlen tulajdonsággal kell rendelkeznie: legyen benne tudásvágy. Ha ez megvan, akkor meglesz minden más is ahhoz, hogy az új ismeretek elsajátítása sikeres és sikerélményt adó legyen.

Én adom az érthető egyszerű magyarázatokat, a szemléltető videókat, leírásokat, a felületet, ahol mindezt eléred, a közösségbe tartozás lehetőségét, ahol egymást is segíteni tudjátok, és ahol tőlem is lehet kérdezni bármikor – neked csak a tanulási hajlandóságodat kell mellé tenni.

Ha ez megvan, akkor időd is lesz tanulni, mert ami fontos számodra, arra úgyis szakítasz időt, igazam van?

Te melyik csoportba tartozol?

Akiben nincs meg minimálisan sem az elszántság, a tenni akarás, a tanulni akarás – annak adhat bárki bármilyen hiperszuper anyagot: ha halogatja, nem foglalkozik vele, nem szán rá időt, magától bizony nem fog semmi a fejébe bekerülni.

Szerintem viszont te egészen biztosan az ideális kategóriába tartozol 🙂

Hiszen az érdeklődésed megvan, ezért vagy itt. A kitartásod is megvan, hiszen még mindig olvasod a sokadik írásomat is. Már csak az elszánás hiányzik ahhoz, hogy te is belekezdhess valami számodra egészen új, érdekes és izgalmas, új élményeket rejtő utazásba valamelyik tanfolyamon keresztül.

És ki tudja: lehet épp te leszel a következő, akinek a nagy fordulatot vevő sikersztorija tovább bővíti a számomra kedves élménybeszámolók sorát 🙂