Barion Pixel Soha ne mondd, hogy soha - mert nem tudhatod -
Menü Bezárás

Soha ne mondd, hogy soha – mert nem tudhatod

Ma arról olvashatsz, hogy tényleg soha, de soha ne mondd azt, hogy “én aztán soha!”. Mert az életnél nincs nagyobb kártyakeverő.

Az odáig nagyon egyszerűnek tűnt, hogy elhatároztam, mostantól online tanfolyamokat fogok készíteni. Csak aztán jöttek sorban a kérdések és a megoldandó problémák.
Konkrétan KIKNEK készítsek tanfolyamot és konkrétan MIRŐL?
HOL osszam meg velük az oktatóanyagokat?
HOGYAN készítsek tanfolyami felületet? És még lehetne sorolni sokáig.
Minden probléma újabb és újabb megtanulni valót hozott magával.

Elkészült az első

Szépen lassan kezdtek kialakulni a dolgok, és 2015-ben elkészült a legelső tanfolyamom.
Mai szemmel visszanézve már mosolygok azon, ahogyan akkor megcsináltam a felületeimet, a hírleveleket, de éppen ehhez a legelső tanfolyamomhoz kötődik az egyik máig legmotiválóbb visszajelzésem is, ami az egyik felületen érkezett értékelésként. Kifotóztam, hogy megoszthassam veled, biztosan megérted, miért tartom ezt olyan nagy becsben.

Hihetetlenül jó érzés visszajelzést kapni arról, hogy valakinek az életében én voltam az a kis “kezdő véletlen”, ami miatt más irányba állt az életútja, és ez pozitív változás a számára. Mária korábban teljesen más területen tevékenykedett, fizikailag, a két kezével hozott létre gyönyörűséges dolgokat képzőművészként. És mégis, látod, hogy a kiinduláshoz képest teljesen más területre került? Pedig valószínűleg ő sem gondolta korábban, hogy egyszer majd számítógépen fog dolgozni, nem is akármit.

Mária példája is jól mutatja, hogy sokszor egy egészen kicsi, de akkor éppen megfelelő kezdőlökés hová juttathat minket.

Sokszor átélhettem

Szerencsésnek tartom magam, mert az évek alatt sokszor megtapasztalhattam ezeknek a visszajelzéseknek az örömét. Legtöbb esetben persze nem ennyire “drasztikus” változást hoznak a tanfolyamaim, de éppen olyan nagy öröm azt olvasni, amikor egy 70 feletti nagymama a majdnem nulláról eljut oda, hogy büszkén mutatja, csinált magának egy weboldalt, amin megoszthatja a világgal a hobbiját.

Vagy amikor a 83(!) éves tanulóm boldogan újságolja, hogy most már tud videóhívásban beszélni a külföldön élő dédunokájával, és a szülinapjára meglepte az unokát egy maga készítette videóval, amitől az “kifeküdt” 🙂

Vagy amikor egy GYES-en lévő, korábban fizikai dolgozó anyuka eljut oda, hogy ki meri mondani: ő bizony nem megy vissza GYES után a szalaghoz, mert a tanfolyamon megtanult olyasmiket, amivel saját online vállalkozást indíthat.

Apró örömök ezek, de ilyen apró örömökből áll össze a boldogság. És hát mi másért lenne érdemes dolgozni, ha nem ezért?

Te jártál már így? Volt már, hogy olyasmiben találtad magad, amiről korábban el sem tudtad volna képzelni? Ha van ilyen történeted, oszd meg velem, örömmel olvasnám, írd ide hozzászólásban.

Szabó Orsolya
Digitális Iskola tulajdonosa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük