Menü Bezárás

Sokszor a kényszer a legjobb tanító

A mai levelem új megerősítéseket adhat neked ahhoz, miért nem kell félni a számunkra ismeretlen dolgoktól sem.

A főiskola után, pedagógusként elhelyezkedve, sajnos a legfiatalabb kollégaként hamar megtapasztaltam a létszámleépítés “áldásos” hatását is… És ekkor történt az a bizonyos, mindent más irányba fordító véletlen. Jelentkeztem egy álláskeresőknek meghirdetett OKJ-s tanfolyamra, de ott már nem volt hely. Így felajánlották, legyek inkább gazdasági informatikus…Végül belementem, mert azt ígérték, később lehet üresedés a másik tanfolyamon, amire szerettem volna menni, és majd átjelentkezhetek. Persze üresedés nem lett 🙂

Na most azt tudni kell, hogy ekkoriban (2003 körül) mindössze annyi közöm volt az informatikához, hogy volt otthon egy számítógépünk, amin a párom és a kisfiam filmeket/meséket néztek, én meg még nem tudtam használni semmire. 
A főiskola utolsó évében volt ugyan néhány informatika óránk, ahol elkezdtük tanulni a Pascal programnyelv alap parancsait (máig sem értem, hogy minek???), és emaileket küldözgettünk német főiskolásoknak… Ezt azért nem nevezhetjük informatikai előképzettségnek. De hát akkoriban még alig voltak számítógépek, és internet sem régóta, az is csak gyerekcipőben.

Kb. 3 hónapja jártam a gazdasági informatikus tanfolyamra (addig még csak pénzügy, közgazdaságtan, számvitel órák voltak, brrr…), amikor jött az újabb véletlen. Megtudtam, hogy a képző cég oktatásszervezője elmegy, én meg gyorsan beadtam a pályázatomat, és fel is vettek a helyére. Az órákra innentől értelemszerűen már nem tudtam bejárni, mivel a távozó kollégának még be kellett engem tanítania. Volt rá kb. 2 hét… Ennyi idő alatt éppen át tudta adni, mit hol találok, mit hova pakoljak, hogy megy az ügymenet, ki kicsoda, mivel kit keressek… Többnyire a számítógépen kívül eső dolgokat.

Viszont ebben a munkakörben nagyon sok mindent kellett számítógépen végezni, és az ott használt programok megtanulására már nem maradt időnk. Én akkor még épp csak bekapcsolni tudtam a gépet, így bedobtak a mélyvízbe:

 “No problem, majd megtanulod”

Így bizony saját bőrömön tapasztaltam meg azt, milyen sok nehézséggel jár, ha önerőből kell megtanulni egy számomra addig ismeretlen területet. Saját tapasztalatomból tudom, sokszor milyen nehezen állnak össze rendszerré az innen-onnan felcsipegetett tudásmorzsák, milyen nehéz lehet a megértés, ha nincs valaki, aki türelmesen és érthetően elmagyarázza. A kényszer bizony nagyon jó tanár, de néha jobb (lett volna) egy könnyebb út. 

Később az is nyilvánvaló lett, hogy éppen amiatt, hogy nem “szabályozott” keretek között, nem tanártól, nem tananyag alapján kezdtem tanulni, hanem sok megoldásra magamnak kellett rájönnöm – sokkal jobban értem, érzem az ebben a cipőben lévők problémáit. Emiatt érthetőbben át is tudtam adni nekik az ismereteket, a visszajelzések szerint egyszerűen tudok elmagyarázni bonyolultabb dolgokat is.

De megint előre szaladtam a történetben, erről majd lesz még szó részletesebben, ez hogyan is derült ki  :).

Nálad mi a helyzet? Neked is vannak olyan dolgok, amiket magadtól megtanultál, de nem teljesen érted, mi miért úgy működik, ahogy?
Ha van ilyen élményed, amit szívesen megosztanál velem, írd meg itt hozzászólásban. 

Szabó Orsolya
Digitális Iskola tulajdonosa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük